Herbarijum slike: razgovor sa Enom Gergić

U izložbi „Skriveno/semenica“ Ena poziva posmatrača da uđe u tihi herbarijum znakova: botanički motivi koji dišu, pastelni tonovi koji podsećaju na secesiju Subotice, papir sa teksturom koji zamenjuje prazninu platna i tipografija koja šapuće umesto da viče. Njeni radovi nastaju u slojevima—od digitalnog skica do analogne nežnosti—pa svaka linija deluje kao pažljivo sačuvano seme: ideja, emocija ili vizuelni trag koji tek kasnije proklija u značenje. U tom spoju likovne prakse i grafičkog dizajna, disciplinovan proces susreće radoznalost, a naracija ostaje meka i precizna, bez teških reči.

Ovaj razgovor prati Enin put od jutarnjeg svetla do večernje senke, od šeprtljave „okrnjene“ simetrije do savršeno odmjerene kompozicije—i pita: kome su ovi radovi namenjeni da ih „sluša“, koje boje u njima vrše fotosintezu, i kako jedno malo seme postaje pogon čitave priče.

Naslov „Skriveno/semenica“ istovremeno priziva botaniku i intimu. Šta je „seme“ u tvojim radovima — ideja, emocija ili vizuelni znak koji tek kasnije proklija?

Naslov izložbe zapravo upućuje samo na biljne motive koji se često (možda i najčešće) pojavljuju u mojim radovima i na to da se često oslanjam na svet prirode — bilo zbog formi, boja ili simbola. Naravno, nije slučajno što se može tumačiti na više načina; želela sam da se svako poveže sa izloženim materijalom na onaj način koji se njemu ili njoj prirodno otvara.

A „Skriveno/semenica” cím egyszerre idézi a botanikát és az intimitást. Mi a „mag” a munkáidban — az ötlet, az érzelem vagy egy vizuális jel, amely csak később csírázik ki?

A kiállítás címe valójában csak a munkáimban gyakran (talán leggyakrabban előforduló) növényi motívumokra utal, és arra, hogy gyakran nyúlok a természet világához, akár formákért, akár színekért, akár szimbólumokért. Persze nem véletlen, hogy sokféleképp interpretálható, szerettem volna, hogy mindenki olyan formában kösse össze a kiállított anyaggal, ahogyan az számára felmerül.

Ako bi ovu izložbu čitali kao herbarijum: koji rad je „retka biljka“ (traži strpljenje), a koji je „korov“ (probija se sam, bez negovanja)?

U izvesnom smislu, svi radovi traže strpljenje, jer stvaranje vidim kao rad — rad koji puni energijom i rad koji daje smisao stvaralačevom životu. Ali ne uspeva uvek, štaviše samo ponekad se sve na jednom crtežu sklopi tako savršeno da to doživimo kao magiju (pretpostavljam da na te retke trenutke misliš pod „korovom”). Delimično zato i nastavljamo da stvaramo — jer to osećanje tražimo iznova i iznova.

Ha ezt a kiállítást herbáriumként olvasnánk: melyik munkád a „ritka növény” (türelmet igényel), és melyik a „gyom” (ápolás nélkül is áttör)?

Bizonyos értelemben mind türelmet igényel, mert én úgy látom, hogy az alkotás is munka, persze, munka ami feltölt, és munka, ami értelmet ad az alkotó életének. De nem mindig, sőt, csak néha ér össze minden olyan tökéletesen egy-egy rajzon, hogy azt varázslatnak érezzük (feltételezem, hogy az ilyen ritka pillanatokra utalsz “gyom”-ként). Aztán részben talán azért is csináljuk, mert ezt az érzést keressük újra meg újra.

Kolor je često potpis autora. Koja je boja u tvojim radovima „fotosinteza“, a koja je svesna zasenčenost? Daj primer slike u kojoj je jedna boja preokrenula čitanje.

Da, tako je — nije svesna odluka, ali gotovo uvek posežem za zemljanim tonovima, prigušenim, pastelnim bojama. Moji radovi „Pravljenje venčića od cveća” to takođe pokazuju, ali sam iz radoznalosti uradila i inverznu varijantu — ne nalazi se na izložbi, ali postoji; po mom mišljenju daje sasvim drugačiji utisak, kao da posmatramo pejzaž uveče.

A színvilág gyakran a szerző „aláírása”. Melyik szín a munkáidban a „fotoszintézis”, és melyik a tudatos árnyékolás? Mondj példát egy képre, ahol egyetlen szín megfordította az értelmezést.

Igen, így van, nem tudatos döntés, de szinte mindig föld-színekhez, visszafogott, pasztell színekhez nyúlok a munkáimban. A “virágkoszorú-készítés” c. munkáim is ezt képviseli, de kíváncsiságból elkészítettem inverzben is – a kiállításon nem szerepel, de létezik ilyen formában, szerintem egészen más hatást kelt, olyan, mintha egy esti tájat néznénk.

U grafičkom dizajnu postoji brief i rok; u studiju često samo tišina. Koji alat ili metod prenosiš iz dizajna u slikarstvo da zadržiš fokus — i obrnuto, šta iz slikarstva „omekša“ strogost dizajna?

Mislim da je upravo stav koji sam već pominjala ono što sam prenela iz primenjene grafike u likovnu umetnost — da na stvaranje gledam kao na rad. Naravno, sa manje strogoće, ali da stvaranje bude prisutno u mom životu kao sistem (da započnem i kada mi se možda ne radi; ako sam počela, da svakako završim; da se usudim da eksperimentišem itd.).

S druge strane, imam sreću da radim na mestu gde stvaramo dečje knjige, pa svet mojih ličnih radova zapravo nije daleko od toga. Ne zarađujem za hleb u „tvrdo-linijskoj” sferi dizajna, tako da mi ne treba potpuno drugačija verzija mene — ni tamo ni ovde.

A grafikai tervezésben van brief és határidő; a műteremben gyakran csak csend. Milyen eszközt vagy módszert viszel át a dizájnból a képzőművészetbe, hogy megtartsd a fókuszt — és fordítva, mi az, ami a festészetből „megszelídíti” a dizájn szigorát?

Szerintem a már korábban is említett hozzállás az, amit át tudtam emelni az alkalmazott grafika világából a képzőművészetbe, hogy munkaként tekintsek rá. Persze kevesebb szigorral, de hogy az alkotás rendszerként legyen jelen az életemben (akkor is belekezdjek, ha nincs hozzá feltétlenül kedvem; ha elkezdtem, mindenképp befejezzem; merjek kísérletezni stb.)

Másfelől viszont ahhoz van szerencsém, hogy olyan munkahelyen dolgozom, ahol gyerekkönyveket készítünk, így a személyes alkotásaim világa valójában nincs túl távol ettől. Nem a “keményvonalas” tervezőgrafika világában keresem a kenyerem, így nem kell teljesen más oldalam elővennem a munkához, sem itt, sem ott.

Subotica kao pejzaž: koje konkretno mesto (ulica, dvorište, fasada, flora sa Palića) je ušlo u radove sa izložbe? Opis jedne vizuelne reference koja je postala motiv.

Tek kada sam slagala materijal za izložbu postala sam svesna koliko je na mene snažno uticala secesijska arhitektura Subotice, verovatno još od početaka — mislim na pastelne boje, svet prirode, organske forme, „okrnjenu” simetriju, zapravo sve što ova grana arhitekture predstavlja. Osećam se veoma srećno što me je to okruživalo u detinjstvu.

Szabadka mint tájkép: mely konkrét hely (utca, udvar, homlokzat, a Palics növényzete) került be a kiállított munkákba? Írj le egy vizuális referenciát, amely motívummá vált.

A kiállítási anyag összerakásakor tudatosult bennem, hogy Szabadka szecessziós építészete milyen erős hatást gyakorolt rám, feltehetően a kezdetek óta – gondolok itt a pasztell színekre, a természet világára, organikus formákra, “csorba” szimmetriára, valójában mindenre, amit az építészet ezen ága képvisel. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez vett körül gyerekkoromban.

„Skriveno“ podrazumeva slojeve. Kako gradiš slojnost: kolaž, lazure, papir vs. platno, digitalni nacrt pa analogni završetak? Podeli „recept“ jednog rada.

U 90% slučajeva pomažu mi digitalni alati (programi za crtanje: Procreate, Photoshop), gde mogu bez rizika da stvaram i vraćam slojeve — gotovo u nedogled. Volim da skupljam stare i lepo teksturirane papire; prvi korak je obično njihovo skeniranje, što, po mom mišljenju, već pruža dovoljno bogatu pozadinu za bilo koje okruženje. Zahvaljujući tome izbegavam i onaj nelagodan trenutak da me „parališe” prazno belo platno.

A „Skriveno” rétegeket feltételez. Hogyan építed a rétegzettséget: kollázs, lazúrok, papír vs. vászon, digitális vázlat, majd analóg befejezés? Oszd meg egy munka „receptjét”.

Az esetek 90 százalékában digitális eszközök (rajzolóprogramok: Procreate, Photoshop) vannak a segítségemre, ahol tét nélkül tudok rétegeket létrehozni-visszavonni, szinte a végtelenségig. Szeretek régi, illetve szépen textúrált papírokat gyűjteni, az első lépés általában ezek beszkennelése, ami szerintem már kellően tartalmas hátteret biztosít bámilyen környezetnek. Ennek köszönhetően azt a kellemetlen lépést is el tudom kerülni, hogy zavarba hozzon az üres fehér vászon.

Kome su ovi radovi namenjeni da ih „sluša“ (ne samo gleda)? Šta želiš da posetilac ponese kući osim fotografije — misao, telesni osećaj, boju?

Smisleno je već i samo to — i velika je čast — ako posetilac izložbe ponese bilo kakav osećaj. U svetu je mnogo buke i užurbanosti, teško je usmeriti pažnju; ako su moji radovi makar na trenutak zadržali nečiju pažnju i dali mu ili joj nešto, tada je nastala jedna vrsta povezanosti između autora–dela–posmatrača, a to mi je možda i najvažnije u svemu ovome.

Kinek „szólnak” ezek a munkák — nemcsak a szemnek, hanem a fülnek is? Mit szeretnél, hogy a látogató hazavigyen a fotón túl — egy gondolatot, testi érzetet, színt?

Szerintem már az is nagy szó, és nagy megtiszteltetés, ha a kiállítás látogatója bármilyen érzést magával visz. A világban már nagyon nagy a zaj, a nyüzsgés, nehéz figyelni – ha a munkáim akár csak egy-egy pillanatra megragadták valaki figyelmét, és adtak nekik bármit, akkor egyféle kapcsolódás jött létre az alkó-alkotás-befogadó között, ez pedig talán a legfontosabb nekem ebben az egészben.

Kao grafička dizajnerka, kako razmišljaš o „ekološkom otisku“ sopstvenog rada: papir, pigmenti, načini štampe, trajnost? Da li je održivost kriterijum izbora materijala?

Na fakultetu me je pakovanje učio odličan profesor koji nam je približio i teme održivosti i pristupačnosti — na tome sam mu veoma zahvalna. Kroz rad sa njim shvatila sam da me prirodni materijali (i njihov izgled) svakako najviše privlače.

Grafikai tervezőként hogyan gondolkodsz a saját munkád „ökológiai lábnyomáról”: papír, pigmentek, nyomtatási módok, tartósság? Fenntarthatóság-e az anyagválasztás egyik szempontja?

Az egyetemen nagyon jó tanárom tanította a csomagolástervezést, aki a fenntarthatóság és befogadhatóság (accessibility) világát is közelebb tudta hozni minden diákhoz, amiért nagyon hálás vagyok neki. A vele való munkafolyamatok alatt ismertem fel, hogy a természetes anyagok használata (és megjelenése (kinézete)) egyébként is az, ami a legjobban vonz.

U tvom radu se oseća meka naracija bez teških reči. Koju bi pesmu/tekst čitala uz ovu izložbu kao prateći „libreto“ i zašto baš taj?

Imam jednu veoma blisku i veoma talentovanu prijateljicu, Móricz Ildikó (takođe je grafička dizajnerka i ilustratorka; pre dve godine je u isto vreme imala samostalnu izložbu u Savremenoj galeriji). Ona je napisala prateći tekst za katalog moje izložbe. To je divno i zato što prelepo piše, i zato što me odavno i veoma dobro poznaje — pa ko želi da sazna više o materijalu izložbe i o meni, najjasnije to može upravo kroz taj tekst!

A munkáidban érezhető a lágy narráció, kemény szavak nélkül. Melyik verset/szöveget olvasnád e kiállítás mellé „librettóként”, és miért éppen azt?

Van egy nagyon közeli és nagyon tehetséges barátnőm, Móricz Ildikó (aki szintén tervezőgrafikus és illusztrátor, 2 éve neki volt ugyanekkor önálló kiállítása a Savremena Galerijában), ő írta a kiállításom katalógusához a kísérőszöveget. Ez azért is csodálatos, mert nagyon szépen ír, és azért is, mert nagyon rég óta, nagyon jól ismer engem, így aki többet szeretne megtudni a kiállítás anyagáról és rólam, egyértelműen ezen a szövegen keresztül teheti meg!

Ako bi „Skriveno/semenica“ imala izdanje u formi knjige/zin-a: kako bi izgledali format, povez, naslovna tipografija i redosled listanja? Šta bi bio paratekst (predgovor, beleške)?

Najpre bih želela da čitalac upozna moj diplomski rad („Kamo sreće da mi je kosa toliko duga da nikad ne stignemo do kraja pletenice” — umetnička knjiga); mislim da sam u njemu uspela da skoncentrišem sve što me u ovom trenutku predstavlja i kao autorku i kao osobu. Zatim bi usledili moji mešoviti lični digitalni crteži, a potom najnovije serije crteža olovkom. (Inače, i obilazak izložbe predlažem upravo tim redosledom!)

Zamišljena knjiga bi, po izgledu, verovatno bila ista kao i izložena umetnička knjiga :D, jer je ona nastala kao rezultat niza veoma preciznih i dugotrajnih odluka (i zadovoljna sam ishodom).

Ha a „Skriveno/semenica” könyv/zine formában jelenne meg: milyen lenne a formátum, a kötés, a címlap tipográfiája és a lapozás rendje? Mi lenne a paratextus (előszó, jegyzetek)?

Először mindenképp azt akarnám, hogy a diplomamunkám (“Bárcsak olyan hosszú lenne a hajam, hogy sose érjünk a fonat végéhez” c. művészkönyv) ismerje meg az olvasó, abban úgy érzem sikerült összpontosítanom mindent ami alkotóként és emberként is képvisel ebben az pillanatban, majd a vegyes-személyes digitális rajzaim, és ez után a legújabb ceruzarajz-sorozataim. (A kiállítás megtekintését is egyébként ebben a sorrendben javaslom!).

A képzelt könyv, megjelenésében pedig valószínűleg azonos lenne a kiállított művészkönvemmel :D, hiszen az nagyon sok, precíz, hosszadalmas döntés sorozataként lett olyan, amilyen (és elégedett lettem a végeredménnyel).

Brzi set (kratko, precizno):

• Papir sa teksturom ili glatki? Papir sa teksturom
• Olovka ili tuš? Olovka zauvek
• Jutarnje svetlo ili kasnovečernje? Jutarnje svetlo
• Serif ili sans? Serif
• Jedan rad koji bi volela da nastaviš u velikom formatu (napiši naslov ili opiši motiv). Moje nove serije crteža olovkom („Dvanaest plesnih princeza”, „Miljenik sreće”).

Gyors kör (röviden, precízen):

• Textúrált papír vagy sima? Textúrált papír
• Ceruza vagy tussal? Ceruza, örökre
• Reggeli fény vagy késő esti? Reggeli fény
• Serif vagy sans? Serif
• Egy munka, amelyet szívesen folytatnál nagy formátumban (írd le a címet vagy a motívumot). Az új ceruzarajz sorozataim (“Tizenkét táncoló hercegnő”, “Szerencse fia”)

Pratite Enin rad:

Instagram: @enagergic

Photo credit: Ena Gergić, Molnár Edvárd